maghiară
Természettudományos munkáival ellentétben D'Alembert A zene szabadságáról című esszéje a filozófus napjainkban kevésbé ismert írásai közé tartozik. D'Alembert nevét ritkábban említik a 18. századi zeneesztétikai gondolkodás vizsgálatakor, mint Rousseau-ét vagy Diderot-ét. Egyes kutatók, elsősorban Alain Cernuschi (Penser la musique dans l'Encyclopédie, 2000) és Claude Dauphin (Musique et liberté au siecle des Lumieres, 2017) azonban jogosan mutattak rá a szöveg jelentőségére: véleményük szerint tévesen sorolták D'Alembert gondolatait egyféle korabeli zenei konzervativizmust képviselő irányzathoz. A filozófus A zene szabadságáról szóló esszében rendszerezetten fejti ki gondolatait: a francia és olasz zene körüli vitából kiindulva a zene nem csupán imitatív, hanem expresszív természetéről, antropológiai szerepéről elmélkedik. Újra megvizsgálja a zene terén a nemzeti ízlés és az alkotó szellem problémakörét. Claude Dauphin véleménye szerint gondolatai a 20. században kialakuló zenei szemiotikát előlegezik meg. A korabeli operajelenetek elemzései a zene kifejező ereje, a harmónia, melódia, a vokális és instrumentális zene közötti hierarchia kérdéseinek vizsgálatához vezetik. A zene szabadságáról című írás magyar nyelvű megjelentetése hozzájárulhat ahhoz, hogy D'Alembert gondolkodása születésének 300. évfordulóját követően nagyobb figyelmet kapjon a hazai humántudományi kutatásban.
